Nagyböjt van, az elcsendesedés idõszaka, a magába szállás idõszaka. Végigmenni a Keresztúton, Gecsemáné kertjében vércsöppek hullanak - a félelem, az iszonyat. Urunk kincsei a kicsinyek, az árvák, az özvegyek, az elhagyatottak, a meggyötörtek - TE IS TESTVÉREM. Igen, furcsa városba érkeztünk, ahol a fõútvonalon tolókocsik, hordágyak a közlekedési eszközök, és tudod: én is ott lehetnék, és látom, milyen gyönyörûek, mert Krisztus lakik bennük, s arcukon a béke, ami belõlünk sokszor hiányzik. S látni testvéreim kisérõjük boldog arcát.
Jézus mondta "Vegyétek föl magatokra az Én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy Én szelíd és alázatos szívû vagyok: nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek" Mt. 11,29. Jézus, aki példát adott az alázatról, megmosta a tanítványok lábát. Õ! Az Úr! A Mester! Szolgálni testvérünk felé alázatban. - Sokan megtapasztalhattuk ezt, kik elmentünk bemerítkezni. Kimondva, kimondhatatlanul van valami szorongás az ismeretlentõl. Belépsz és örvendezõ arcok néznek rád, leültetnek finoman. Levetkõzöl, de óvják szemérmességed, s már rajtad is a lepel, és közben imádkozol, imádkozol és hívnak - S OTT ÁLLSZ A FEHÉR FÜGGÖNY ELÕTT, s nem tudod mi van a másik oldalon. Elmondták, hogy mi történik. S mégis átfut rajtad: vajon ilyen lesz a halál elõtt is? Biztos kezek fognak, s elmerülsz a vízben, és már ismét rajtad a lepel, és körülötted boldog emberek. Mintha film peregne. Kivezetnek. Elkezdek öltözni. Felnézek, s egy hölgy kötényt kötve letérdel elõttem, s keresi zoknimat. Önkéntelen felkiáltok, NEM, NEM, de õ boldogan megfogja a lában, ölébe teszi, felhúzza a zoknimat, cipõmet. Készen vagyok, szédülve felállok, s õ megölel, s én mint aki ködben jár, kitántorgok. Mi történt velem?
Igen, mindaz a hely, ahol lelki, testi sérültekkel foglalkoznak, áldott hely, ahová Urunk Istenünk áldottjai jönnek.
Itt vagyunk Lourdes-ban, SZERETÕ ÉDESANYA köténye alatt, mint kisgyermek. Csecsemõ eledellel táplálkozunk? Vagy vágyódunk a felnõtt eledel után? Vágyódunk egyesülni Jézussal? Merjük átadni magunkat fenntartás nélkül? Tudunk, akarunk megbocsátani? - Nem, csak másnak, magunknak is. - Vágyódunk az alázatra? Vágyódunk Isten Igéjére? "Mert az Istennek beszéde élõ és ható és élesebb minden kétélû fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és szívnek indulatait." Zsid. 4.12-13. Mit mondott Jézus, amikor Édesanyja és rokonai keresték? "Kicsoda az én anyám és kik az én testvéreim?" "Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fiam testvérem, nõtestvérem és Anyám." Mt. 12.48-50. Ki az, aki a mennyei Atya akaratát cselekedte? MÁRIA. "Mondta pedig Mária: imhol az Úrnak szolgálója, legyen nekem a te beszéded szerint." Lk. 1.38.
Mária IGENT mondott! Hív minket: mondjunk igent az engedelmességre, hûségre mindennapon. Mennyi idõt fordítunk fölösleges dolgokra. Jézussal való kapcsolatunkat hogyan ápoljuk??
Kolek Istvánné
(Az írás a Kápolna 2005. januári számában jelent meg)
