XVI. Benedek pápa az emberi természetet, a házasságot, a családot fenyegetõ, azok létét megkérdõjelezõ ideológiával szemben emelte fel hangját 2008. XII. 22-én egyik évzáró beszédében:
"Az egyháznak védelmeznie kell az embert az emberi természet leromolásával szemben.... Kötelessége, hogy az emberrõl, mint férfirõl és nõrõl beszéljen, és megkövetelje a teremtés eme rendjének tiszteletben tartását... Amit napjainkban a "Gender" fogalma alatt sokfelé értenek, az lényegében az ember kiszakítását célozza a teremtés a Teremtõ rendjébõl. Az ember maga akarja megalkotni önmagát, és saját lényét maga kívánja meghatározni. De így az igazság ellen, a teremtés szelleme ellen fordul..."
A Mexikói Katolikus Családkongresszus (2009. február) több elõadása ugyancsak felhívta a résztvevõknek, valamint a katolikus egyház vezetõinek figyelmét, hogy világszerte megjelenik a "gender" fogalom torzított használata, amely a humán és a keresztény ember-, család- és házasság-kép alapjait támadja meg. E támadással szemben az egyháznak is fel kell készítenie övéit.
1) Mit jelent a gender (vagy gender main-streaming) ideológia?
Vannak, akik pozitív, társadalomtudományi értelemben használják a gender fogalmat (pl. sok egyetemen). Mások fel sem figyeltek arra, hogy ez az új fogalom megjelent. De ha egyszer valaki felfigyel a kifejezésre, gyakran bele fog botlani, újságokban, web-oldalakon, könyvcímekben, a hazai és európai törvényhozás körüli vitákban.
A gender fogalom eredete
Az angol nyelv két rokon fogalmat használt a "nem" jelölésére. A "szex" kifejezetten a biológiai nemre vonatkozott, míg a "gender" "társadalmi nemet" jelent. A kifejezés utal az évtizedek óta megjelent szociológiai vagy antropologiai kutatásokra, amelyek rámutatnak, hogy a nemi szerepek (mint a férfiasság, a nõiesség) függenek a társadalmi körülményektõl, illetve a gyermeki szocializációtól. Ilyen értelemben foglalkozik a gender-kérdéssel számos egyetem, tudományos intézmény.
A gender fogalom mögé sorakozik sok pozitív kezdeményezés, amelyek a nõk egyenjogúságáért vagy a homoszexuális hajlamú emberek hátrányos megkülönböztetése ellen küzdenek. - Az õ alapvetõ célkitûzéseikkel minden humán és keresztény gondolkodású ember egyetérthet. A gender fogalom eltorzítása
A radikális gender-feministák, a meleg szervezetek nagy része, illetve "gender mainstreaming" ideológusok azonban egy teljesen új ember- és társadalom-képet akarnak megvalósítani: Szerintük a "nem" (gender) teljességgel a társadalom terméke. Az ember nem férfinak és nõnek születik (még ha biológiailag rendelkezik is ilyen adottságokkal), hanem csupán a család és társadalom elvárásai nevelik õt férfivá és nõvé.
A gender mainstreaming szerint az ember valamiféle semleges lénynek születik, és alapvetõ joga és képessége, hogy maga határozza meg nemét, szexuális kapcsolatainak formáját. (Az utódok létrehozatalának pedig, szerintük nem egyetlen útja a hagyományos házasság.) A gender-ideológia így eljut a nemek, sõt a család tagadásáig. Pontosabban: szerintük a nemek közötti egyenlõség elérésének feltétele a férfi és nõi nem, illetve a házasság és család megszüntetése. Az ideológia terjedésének elsõ lépései
A gender-ideológia képviselõi tudatában vannak, hogy az imént idézett megfogalmazások a mai felnõtt generáció nagyobb részében ellenszenvet szülnének. Ezért - amint említettük - elõször a nõk és a homoszexuálisok egyenjogúsításáról beszélnek, amellyel minden jóakaratú ember egyetért.
A nõk egyenjogúsításának témájában azonban már halljuk a sarkítást is. Hazánkban is többször elhangzott már, hogy az anyaság rabszolgává teszi az asszonyt, megakadályozza szakmai és társadalmi kibontakozását. Biztosítani kell tehát, hogy az anya hamar megszabadulhasson a gyermek és a család okozta terhektõl: ennek érdekében pl. meg kell rövidíteni a GYES-t, GYED-et, s a gyermekeket bölcsõdében kell nevelni. - Vajon nem inkább a fõállású, és megfelelõen megfizetett anyaság választhatósága jelentené a nõk egyenjogúságát - kérdezhetjük!
Ha a homoszexuális hajlamú személyekrõl szólunk, velük kapcsolatban elõször tisztázni kell egy alapvetõ félretájékoztatást. E hajlamra a pszichológusok jelentõs szárnyával együtt úgy tekintünk, hogy ez nem genetikus adottság, hanem fejlõdési, szocializációs rendellenesség. Ezt igazolja, hogy néhány évtizede eredményesen gyógyítják is ezt az állapotot számos országban, sõt hazánkban is (bár a gyógyítási rendszerek kiépítettsége nem elegendõ). A másik gyakori félretájékoztatás, hogy a népességen belüli arányukat gyakran nagyobbnak adják meg, mint a valóság; néha még 10 % is jelent meg a sajtóban. Valóságos arányukat 2,5 %-ra teszik a kutatók.
A gender-ideológia fontos elõkészítõ lépése a homoszexualitásnak, mint önálló nemi valóságnak elfogadtatása, mert így beigazolódnék, hogy nemcsak két nem létezik, hanem legalább három. A távlati cél azonban ennél is több: a nemek teljes átstrukturálása. A pekingi konferencia ENSZ-jelentésének fõszerkesztõje, az ideológia képviselõivel egyetértésben kijelenti: hogy a férfi és nõi gender, "a társadalom konstrukciói", amelyeket meg kell szüntetni... "Nem két nem létezik, hanem öt: így nem férfiakról és nõkrõl kellene beszélnünk, hanem heteroszexuális nõkrõl és homoszexuális nõkrõl, heteroszexuális férfiakról, és homoszexuális férfiakról és biszexuálisokról" (és hatodikként a tranzvesztitákról, fûzik hozzá mások).
A gender egyik leggroteszkebb állítása: hogy a homoszexualitás genetikus adottság; ezt sokszor halljuk. De egyidejûleg azt is állítják, hogy férfi és nõ viszont nem genetikus adottság alapján lesz azzá, hanem csak a társadalmi elvárás alapján.
Ilyen távlatban kell tehát megítélnünk, amikor felvonulásokkal, filmekkel, színdarabokkal, plakátokkal, iskolai rendezvényekkel, propagálják a homoszexualitást, illetve védelmükben világszerte feltûnõ megmozdulásokat szerveznek. 2) A Gender mainstreaming ideológia (és kihívása)
Ha egy hagyományos vagy keresztény értékeken felnõtt ember, elõször hall e kérdésrõl, azt mondhatja: ez annyira abszurd, hogy nem lehet igaz. Sokak ilyen reakciója a gender sikerét is jelzi, amelynek - amint a tények mutatják - sikerült elérnie, hogy közel 15 év óta úgy sikerült elõrehaladnia, hogy sokan tudomást sem szereztek róla. - Tudnunk kell azonban, hogy a gender ideológia világszerte egyre terjedõ mértékben jelentkezik. Megjelent a filmekben, tv sorozatokban, a legkülönbözõbb újságokban és folyóiratokban, behatolt sok intézménybe, iskolába, egyetemre, és a legmagasabb törvényhozó testületekbe, és megjelent már törvények formájában is.
A pekingi világkonferencia
A gender új ideológiája, és annak követõi különösen az ENSZ által rendezett 1995-ös pekingi nõi világkonferencián léptek a nyilvánosságra. A konferencia záródokumentumában vezették be hivatalosan a "gender mainstreaming" kifejezést; vagyis a "társadalmi nem" fõ irányként való érvényesítését. A gender mainstreaming, mint a melegek, biszexuálisok, transzszexuálisok elismeréséért, egyenrangúságáért, és a kérdés hirdetéséért folytatott harc jelenik meg.
Ennek megfelelõen (a hagyományos értékek képviselõinek tiltakozása ellenére) a csúcstalálkozó dokumentumából kiiktatták ezeket a kifejezéseket, hogy apa, anya, feleség, férj, mert ezek túlhaladott, konzervatív nézeteket sugallnak. A "nem" (sex) fogalmát (amely a természetes kétnemûséget fejezi ki) pedig kicserélték a gender fogalomra, amely semmilyen nemhez nem kötõdik, és tetszés szerint megváltoztatható.
A konferencián jelenlevõk, és a gender-ideológiára szavazók önmagában is jelzik a kérdés súlyát: hiszen a világ számos országából voltak ott nõmozgalmak (és természetesen leszbikus nõmozgalmak) képviselõi, köztük egyetemi tanárok és magas rangú politikusok.
A pekingi konferenciát követõ évek
A Pekingi Cselekvési Platform elérte, hogy ajánlása már 1995-ben kötelezettséggé vált:
· 1995-ben az ENSZ - az emberi egyenlõség elve alapján - elkötelezte magát a gender mainstreaming elmélet mellett;
· 1996-ban követte õt az EU,
· 2000-ben a német szövetségi kormány, majd más országok.
2006. január 11-én az Európai Parlamentben elfogadásra került a homofóbiáról szóló határozat. Ez arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendõ cselekmény, ha valaki félelemmel, "idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemû személyekrõl, mert ez a rasszizmushoz, az idegengyûlölethez, az antiszemitizmushoz hasonló magatartás". - Azon személyek számára pedig, akik nem értenek egyet a nemek átstrukturálásával, meg is alkották a megbélyegzõ neveket: õk a homofóbok, a "homofóbia" képviselõi, vagy "heteroszexisták". Az idézett EU javaslat sürgeti a tagállamokat, hogy tartsanak oktató jellegû tájékoztatásokat és a homofóbia elleni kampányokat az iskolákban, az egyetemeken és a médiában, továbbá közigazgatási, bírósági és jogalkotási eszközök révén erõsítsék a homofóbia elleni harcot.
2008. február 13-án az EU útmutatót adott munkatársainak hogy ne használjanak nemekre utaló kifejezést (pl. nem mondják azt, hogy tanárnõ vagy tanár, helyette mondják azt, hogy "tanerõ", nehogy sértõ legyen a kifejezés azokra, akik sem férfinak sem nõnek nem érzik magukat.)
2008. szeptember 3-án az Európai Parlament döntést hozott, hogy a tankönyvekbõl, számítógépes játékokból, marketingbõl, plakátokról számûzni kell a sztereotip férfi és nõi magatartásformák megjelenítését - Tehát ne a nõ varrjon, vagy fõzzön a képen, hanem a férfi, ne a férfi vezesse a motort, hanem nõ. (A gender ideológia szerint lehetõvé kell tenni, hogy mindenki maga válassza meg nemét. Ezért a gyermekeket nem szabad nõvé vagy férfivá nevelni.)
2009-ben az Egyesült Államok írt alá egy ENSZ-nyilatkozatot, mely a (szabad) szexuális orientáció egész világra kiterjedõ védelmére szólít fel.
A következõkben néhány kiragadott példával szemléltetjük a gender gyakorlati megvalósulását a hétköznapokban.
Több országban pl. az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban valamely kötelezõ iskolai tárgy (pl. etika) részévé tették a gender mainstreaming elméletet. - Spanyolországban a tananyagban az áll, hogy a házasság nem tételezi fel a nemek különbözõségét. Angliában egyes elemi iskolákban megtiltották, hogy használják az apa vagy anya szavakat, mert ez diszkriminatív.
Hasonló hírek sokaságáról olvashatunk, a világ különbözõ országaiból: mint az Egyesült Államok, Kanada, Brazília, Anglia, Németország stb.
Anglia, Bécs és Bajorország egyes óvodáiban is megszüntették a lányos, illetve fiús játékokat, illetve bevezették, hogy a fiúkat lányos, a lányokat fiús játékokra tanítsák, hogy így "nemi identitásukat" kiegyensúlyozottá tegyék. - Világszerte egyre több formában (iskolai oktatásban, filmekben, írásokban, törvényekben) jelenik meg a homoszexualitás, mint normális alternatíva. Több országból érkeznek hírek, hogy a hagyományos vagy keresztény értékek védõit támadások, esetleg törvényes elmarasztalások érik.
Németországban kiemelkedõ a folyamat. Berlin, München, Hamburg városokban pl. tanácsadó füzetet adtak ki középiskolás pedagógusok számára "leszbikus és meleg életformák" átadásának módjáról: hogy miként lehet ezeket vonzóvá tenni biológia, etika, történelem, társadalmi ismeretet vagy akár nyelvi órákon.
A Német Családügyi Minisztérium alá rendelt Egészségügyi Felvilágosító Központ kiadott egy brossúrát 1-3 és 4-6 éves gyermekek szülei számára 650.000 ingyenes példányban, országos terjesztés céljával. Az 1-3 éveseknek írott elemzi, milyen jelentõs a kisgyermekek számára a simogatás, és felszólítja a szülõket, hogy rendszeresen simogassák, csókolgassák gyermekeik nemi szerveit. Nyúljanak bele a lányok hüvelyébe és simogassák azt, s így irányítsák õket a gyönyörszerzés ilyen formái felé. A nagyobbaknak íródott könyvecske sok egyéb hasonló ötlet között kijelenti, hogy jó, ha a gyermek már kisgyermekkorban megtanulja az önkielégítést, valamint ha megtanulja azt, hogy a szülõk nem csak a heteroszexuális kapcsolatot tartják normálisnak. - A témával szinkronban jelentek meg játékos és énekes füzetek is gyermekek számára, amelyek segítséget nyújtanak, hogy a nemi testrészekrõl énekelhessenek a gyermekek.
A brit reklámetikai felügyelõség új tervezete fõmûsoridõben is engedélyezné abortuszklinikák és óvszergyárak hirdetéseit a rádióban és televízióban. Jelenleg egyetlen tévécsatorna kivételével este 9 óra elõtt tilos az óvszerreklám. Azonban például az egészségtelen ételek reklámozása továbbra sem lesz engedélyezett a 16 éven aluliak részére.
Több országban megkezdték a nemi felvilágosítást, már 10 éves kortól - hiszen így lehet csak megakadályozni, hogy a serdülõ gyermek teherbe ne essék. De a felvilágosítás egy témáról szól: hogyan kell védekezni a foganás ellen.
Nagy-Britanniában a gyermekek szexuális nevelését összehangoló brit szervezet (Sex Education Forum) erõteljesen szorgalmazza a 11 éven felüliek számára felállított iskolai szextanácsadó központok további terjesztését. Jelenleg a brit középiskolák harmadában már diszkrét abortusz-tanácsadás is elérhetõ a diákok számára. A Connexions nevû kormányzati ifjúsági tanácsadói szolgálat pedig olyan segélyvonalakat és szervezeteket reklámoz, ahol a tanácsadók a felnõtt paciensekre is vonatkozó titoktartás mellett dolgoznak, vagyis kiskorúak esetében a szülõk tudta nélkül biztosítanak hozzáférést különbözõ terhességmegszakítási módszerekhez, köztük abortuszhoz is. - Az oktatási, gyermek- és családügyi minisztérium tavalyi jelentése szerint a szexuális nevelésnek "világos kapcsolatot kell teremtenie a fiatalok felvilágosítása és a nemi egészségügyi ellátás között, és meg kell tanítania a fiatalokat, hogyan vehetik igénybe ezeket a szolgáltatásokat."
A korai gyermekkori felvilágosítást hazai cikk is igényelte már. Ezzel gyakorlatilag még korábbra tolják a szexuális érdeklõdés felkeltését, és 10-12 éves gyermekek indítást kapnak a szexuális élvezetek kipróbálására.
3) Hogyan érinti a kérdés hazánkat?
Hazánkban, úgy tûnhet, még csak az elsõ lépéseknél tartunk. Hallhatunk már a nõi egyenjogúságnak hirdetésérõl, amely az anyaságot, a gyermeknevelést kényszernek, rabszolgaságnak mutatja be. És megszületett a törvény, amely a homoszexuális kapcsolatokat legalizálja.
De ha mélyebben belegondolunk, már régen nemcsak az elsõ lépéseknél járunk. Ha áttekintjük a témával kapcsolatos törvényeket, illetve elemezzük, milyen szemléletet ad át ma egy gyermeknek, egy fiatalnak a média, az internet, esetenként az iskolai oktatás, látnunk kell, hogy a mi gyermekeink is az emberi és keresztény értékek alapvetõ tagadását szívhatják magukba, ha tudatosan nem védjük õket.
Az utóbbi éveknek a témával kapcsolatos törvényei...
A nemiség, illetve a társadalom liberalizálására már számos törvény született. Elhagyva az abortusszal és eutanáziával kapcsolatos törvényeket vagy javaslatokat, lássunk néhány egyéb témánkat érintõ törvényt, amelyekrõl keletkezésük korában bizonyára tudtunk, de aztán elfeledtük õket. Közben pedig, új és új törvények születtek - egyre nagyobb számban.
2002-tõl hatályon kívül helyezték a BTK 199.§ és 200. § cikkét. Ettõl kezdve nem számít bûncselekménynek a 14 évet betöltött azonos nemûvel való szexuális viszony. (Ez ideig az ilyen viszony 14 év felett csak különbözõ nemûek esetén volt büntetlen, a 14-18 év közötti azonos nemûek esetén büntetendõ cselekmény volt.) S míg az ilyen cselekményt eddig "természet elleni fajtalanságnak" nevezték, ezt a fogalmat eltüntette a törvényhozás.
2003, illetve 2004-ben módosították a gyermekek, illetve diákok jogairól szóló 1993-as LXXIX. törvényt. S ez ugyancsak témánkhoz tartozik. Lényege, hogy a pedagógus nem közölhet a gyermekek szüleivel olyan adatot, amely "súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek, tanuló érdekét". A megfogalmazás rugalmasnak is felfogható, de nyilvánvaló lépés a szülõk nevelési jogainak és kötelességének korlátozása felé.
2003. március 1. óta jelentõsen módosultak a kábítószerrel kapcsolatos bûncselekmények (terjesztés, fogyasztás, elõállítás stb.) büntetési tételei, valamint különösen a büntethetõséget megszüntetõ okok szabályai. Aki csekély mennyiségû kábítószert saját használatra termeszt, elõállít, megszerez vagy tart, az nem büntethetõ, ha 6 hónapig gyógykezelteti magát. (Hogy mi számít csekély mennyiségnek, arról nem szól a paragrafus.)
2006-ban, számos országos tiltakozás ellenére jóváhagyták az 1997. évi CLIV. törvény 187. §-ának változtatását a sterilizációról, mûvi meddõvé tételrõl. Korábban erre csak egészségügyi vagy családtervezési okból kerülhetett sor, a betöltött 35. év vagy három vér szerinti gyermek volt az elõfeltétele. Most feltételek nélkül 18. évesen bárki kérheti a sterilizációt.
2007. VI. 1-tõl az Európai Unió 2004/68/IB határozatát átvették a büntetõ törvénykönyvbe: Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyrõl vagy személyekrõl pornográf felvételt megszerez, tart, bûntettet követ el, és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. - A kormány javasolta, hogy a 18-éves korhatárt szállítsák le 14 évre. Azaz ne legyen büntethetõ, ha valaki 14-18 év közötti személyrõl annak beleegyezésével, saját használatra készít vagy tart pornográf felvételt. (Ezt a javaslatot végül nem hagyták jóvá .)
2009. áprilisában jóváhagyták a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, ami már kiterjed a homoszexuálisokra is.
2008. õszén kezdõdött meg az új polgári törvénykönyv parlamenti vitája, amely még tart. Míg a Rákosi-rendszerben született törvény elõírta a házastársak egymás iránti hûségét, a mostani javaslat csak együttmûködést kér a házastársaktól, hûségrõl nincs szó többé. A házasság megszûnésének okai között pedig, megjelenik a házastárs nemének megváltoztatása. (Ez azt sugallja, mintha a nem változtatása olyan gyakori lenne, mint a többi megszûnési ok - halál, bírósági vagy közjegyzõi bontás.)
Itt említhetjük, hogy újsághírek szerint a magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium az uniós Progress program keretében pályázatot nyert, és szerzõdést kötött az Európai Bizottsággal a gender mainstreaming tananyagok kidolgozására. Nem világos, hogy ezzel is kapcsolatos-e vagy csupán a korábbi "szexuális forradalom" része, mindenképp több budapesti iskolában megjelentek az elõadások a homoszexualitás és a szabad-szex propagálására (ezek lényeges elemei a gender forradalomnak).
Továbbá: Magyarországon 2009 januárjában a közép-kelet-európai hajdani szocialista országok közül elsõként alakult meg az UNIFEM-ért Magyar Nemzeti Bizottság. Az egyesület elsõ konferenciáját a nõk és férfiak esélyegyenlõségén alapuló költségvetés (gender budgeting) külföldi tapasztalatairól és magyarországi adaptációjának lehetõségeirõl tartotta. A konferenciát Dobrev Klára, az egyesület elnöke nyitotta meg. Itt hangzott el, hogy Magyarországon elengedhetetlen a gender szakértelem fejlesztése és kiterjesztése az államigazgatásban, annak érdekében, hogy a nõk és férfiak társadalmi egyenlõsége megvalósuljon az élet valamennyi területén. (A nõi egyenjogúság olyan elv, amellyel egyet is értünk. A baj, hogy tudjuk: a nemzetközi gyakorlat tanúsága szerint a folyamatnak ez csak az elsõ lépése.)
Egyéb helyek, amelyek a szexuális- illetve a gender-forradalom szemléletét közvetítik
Az internetnek és a tv-nek, egyes újságoknak a gyermekeket, a fiatalokat romboló hatásairól többször esik szó (s ma már hasonló eszköznek számít a mobiltelefon is). Az egész társadalom látásmódját kívánják és képesek alakítani a ruhátlanság különbözõ fokozataival az utcai plakátok. A plakátok közt Budapesten 2009-ben megjelent már a gender sok-nemûség jogát hirdetõ plakát is.
E látványos jelzések mellettük fel kell figyelnünk a "tini" lapokra is. Szülõk gyakran nem veszik észre, mit tartalmaznak a 10-12 éves gyermekeknek már járó "tini" folyóiratok (ilyen jól hangzó címekkel, mint pl. 100xSzép vagy Magyarország elsõszámú tinimagazinja – kiadja az EuromédiaBt). Ezek pedig elmagyarázzák a tizenévesnek, hogy ha egyszer megkapta hozzá a hormonokat, joga van a szexuális élvezetekhez, önmagával vagy mással (és azonos nemûvel). Elmondják, milyen módszerekkel szerezhet a tizenéves szexuális gyönyöröket magának vagy másnak, hogyan tud vény nélkül óvszert szerezni (úgy, hogy szülei ne tudják meg), vagy pl. hogyan tudja szüleit leszerelni, ha azok akadékoskodnak. (A házasság távlatáról, szépségérõl nem olvashatunk e lapokban.) - A gyermekmeséknek ilyen irányú megváltoztatása is elkezdõdött: megjelentek a homoszexuális irányultságú mesék pl. Csipkerózsikának Csipkejózsikára való átírása segítségével.
Számos magyar közép- és egyéb iskolában megkezdõdtek a homoszexualitást "bemutató-védõ" napok. Amint hangsúlyoztuk, szükségesnek tartjuk, hogy a homoszexuális hajlamú emberek tiszteletére, a velük való együttérzésre neveljünk. És látszólag errõl is szól a legtöbb elsõ találkozó. - De egyidejûleg fel kell hívnunk minden jóakaratú ember és szülõ figyelmét, hogy a homoszexualitás érdekében folytatott kampányoknak súlyosan káros következményei lehetnek gyermekek, serdülõk számára. Sok ember biszexuális hajlamú. Ha egy biszexuális hajlamú, illetve szexualitása érlelõdésének elején tartó serdülõ - a maga nagyon hullámzó érzelmi helyzeteiben - az egyoldalú propaganda hatására elkezdi kipróbálni a homoszexuális kapcsolatokat, kárára lesz emberi fejlõdésének. Gyermekeinket pedig sok oldalról érik ma ingerek, biztatások, hogy próbálják ki a szexuális érdekességeket. A szélsõséges gender ideológia viszont meg lesz elégedve ezzel a fejleménnyel, hiszen számára az emberi szabadság lényegéhez tartozik, hogy ki-ki maga választhassa, esetenként változtathassa meg nemét. És ilyen módszerekkel mindenképp eléri – a külföldi adatok szerint is – hogy növekedni fog a homoszexuálisok aránya.
Megjelent már magyar tankönyv is a témában. Ebben szerepel az állítás: hogy "nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nõként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében". – A homoszexualitásról szólva pedig a könyv azt írja: hogy a "heteroszexizmus" (vagyis akik szerint csak a férfi és a nõ közötti házas kapcsolat a normális!) hasonlítható a rasszizmushoz, amely alacsonyabb rendûnek nyilvánít egyes fajokat. 4) Elképzelhetõ az erkölcs, a család, az ember ilyen mértékû megtámadása?
Aki elõször hall a gender témáról, azt mondja: elképzelhetetlen, hogy ennyire alapjaiban meg lehessen támadni az embert, a családot, a társadalmat.
Az utóbbi évtizedekben az emberiség és a kereszténység sok olyan eseményt átélt már, amelyet néhány évtizeddel korábban alig tartott elképzelhetõnek. Idézzünk fel – válaszként a címben felvetett kérdésre is – egy témánkhoz szorosan kapcsolódó példát. Mire volt képes az ún. "szexuális forradalom" 40-50 év alatt?
Az 1960-as években a szexuális forradalom az ember, a szerelem és a házasság felszabadulását hirdette meg a korábbi (vallási vagy humán) erkölcs béklyóival szemben. Néhány évtized alatt képes volt elvezetni a nyugati társadalmakat a "halál kultúrájának" útjára, a szakadék széléig. Napjainkban a nyugati társadalmak legsúlyosabb testi és lelki betegségei az önzõ gyönyör-keresésbõl, illetve a kiegyensúlyozatlan emberi és családi kapcsolatokból fakadnak. Miközben korunk egészséges fiataljai is álmodnak a szép párkapcsolatról, házasságról, családról (és hazánkra ez különösen is jellemzõ), társadalmaink jelentõs része "bevette" a szabad szerelem hamis ígéreteit. Ennek eredményeképp a házasságok 50-60 %-a felbomlik; pontosabban, ha az összes párkapcsolatokat tekintjük (beleszámítva a próbaházasságokat vagy valamiféle tartósság reményében megkezdett kapcsolatokat), ezeknek mintegy 60-70 %-a bomlik fel. Mindennek a gyermekekre és szülõkre való gyilkos lélektani hatása közismert. Azt pedig valóban kevesen hitték el néhány évtizede, hogy az ún. katolikus országokban pl. Olaszországban is hasonló mértékû lesz a válások aránya, s hogy a gyermekvállalás mértéke a 40 év elõttinek felére essék vissza.
Ezt tudta elérni a szexuális felszabadítás néhány évtized alatt. A gender-forradalom pedig a szabadság újabb fokozását ígéri...
5) Mit tegyen a keresztény?
A szeretet párbeszéde...
Egy ilyen súlyos helyzetben is tudnunk kell keresztény módon cselekedni, s törekedni a keresztény szellemû párbeszédre. - Amint Marx és Lenin, illetve a kommunizmus követõi között is voltak jóindulatú emberek, akik az emberi egyenlõség ideálja miatt csatlakoztak a gyilkos diktatúrává vált rendszerhez, hasonlóan van ez ma is. Sok jóindulatú embertársunk csatlakozik ehhez a neo-marxista ideológiához, amelynek ugyancsak az egyenlõség a célja: a nõk és a homoszexuális hajlamú emberek egyenlõvé tételének vágyával. Személyes kapcsolatokban ezért is mindig a tisztelet hangján, embertársunk jóindulatának feltételezésével kell a témáról párbeszédet kezdenünk.
Cselekvés és a közösség megerõsítése
Mivel azonban itt az emberi nem, a családok, a gyermekek megrontása a tét, a keresztény embernek meg kell ragadnia minden lehetõséget, hogy tiltakozzon, szembeszálljon ezzel a folyamattal, ahogyan egyházunk ma világszerte tiltakozásokat szervez.
Minden keresztény felelõs a maga helyén: lelkipásztorok és hitoktatók, közösségvezetõk és szülõk.
Egyrészt le kell lepleznünk a lépésrõl lépésre belopódzó gender ideológiát a ránk bízottak – gyermekeink, plébániánk tagjai – elõtt, és fel kell hívnunk erre minden jóindulatú ismerõsünk figyelmét is.
Másrészt tiltakoznunk kell! Ha a szülõk arról hallanak, hogy egy iskolában a gyermekeket félrevezetõ vagy megrontó elõadásokat tartanak, kötelességük összefogni, és tiltakozni. Amikor azt tapasztalják, hogy a tv csatornáin a gyermekek által nézett idõben, vagy egyenesen gyermek-mûsorokban kiskorúak számára súlyosan káros mûsorokat sugároznak, vagy amikor a gyermekeknek, tinédzsereknek szánt lapok telve vannak ilyen témákkal: össze kell fognunk, és tiltakoznunk kell.
Mindezen teendõk mellett a legfontosabb: gondoljuk át, hogyan indult útjára az Egyház, s hogyan tudott megmaradni egy pogány világban; és szólni a halálos üldöztetések között is környezetéhez.
Az elsõ keresztények életének vezér-elve volt: "szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról fognak megismerni titeket, hogy szeretitek egymást." Mert "ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben én ott vagyok közöttetek";. (Jn 13,34; Mt 18,20). Az egyház annyiban és ott tud továbbélni, amennyiben és ahol megéli a Krisztus akarta szeretet-közösséget. Ha a keresztény szülõ meg szeretné védeni gyermekét a szexuális- vagy a gender forradalom rombolásától, tudnia kell: a keresztény közösség képes õt Jézus erejében megvédeni. Ugyanezt kell tudnia minden lelkipásztornak.
Végül a hívõ ember bizonyossága, hogy Isten saját képe másának teremtette az embert. A személyes és társas élet szabályai oly mélyen az ember lelkébe vannak írva, hogy sem a keresztényüldözések, sem a múlt század kommunista vagy náci diktatúrái, sem a jelen liberalizáló áramlatai nem voltak képesek kiölni azokat. Az ember ma is keresi az örök értékeket. Egyházunk küldetése (minden értékeket védõ és családot szeretõ embertársunkkal együtt), hogy megõrizze az örök emberi és isteni értékeket, és adja tovább azokat a következõ nemzedékeknek.
